A helyzet az, hogy a nyaram, bár bővelkedett peches húzásokban, egyik sem volt annyira extra, hogy megosszam veletek itt, hosszú, bő lére eresztett kiadásban. Kaptok most egy kis best-of-nyár összefoglalót, hogy azért ne maradjatok teljesen elhanyagolva, meg mindig jóleső dolog röhögni a szerencsétlen marhán, pláne így sulikezdés magasságában, amikor az ember legszívesebben a gyerekkori játékai alá temetkezne, miközben igyekszik magát az otthoni kapuköldökhöz láncolni.
No de haladjunk szépen sorban.
Június:
Túl sok hozzáfűznivalóm nincsen, eredetileg 15-én végeztem volna a vizsgáimmal, amit módosítottam 22-re, amit a genetika tanszék közbenjárása módosított 29-re. A VizsgaidőSZAG c. bejegyzés lefed minden mást, ami érintette azt a hónapot. Nem akarok emlékezni rá. Masszív PTSD élmény (aki nem tudja mit jelent, klikk).
Július:
Spanolós hónap volt ez, az ország pár szegletét körberohantam, meglátogattam két kedves, de tőlem nagyon messzire élő barátom, ami azzal járt, hogy súlyos sokórákat utaztam buszokon. Az első utam potom 2h volt, és szerencsére átszállástól mentes, úgyhogy igazság szerint egy rossz szavam nem lehet rá - levéve a 40 fok meleget. A második annál kalandosabbra sikerült. A Jászságba utaztam. Jó 200 km-t mentem, közel 6 órányi út volt. Az első élmény az otthon-Kecskemét buszon ért, amikor a sofőr bácsi ordítva mesélte a horgász élményeit egy kedves kollégájának... Ismerjük a pecásokat. Kanyarban "EKKORA HALAT FOGTAM, TIBIKÉÉÉM" - kormány elenged, idősek feljebb tekerik a potmétert a pacemakeren, Livike szobatisztasága pengeélen táncol - "jaj hoppá, öreg járgány mán ez, nem olyan kezes, mint 28 évvel ezelőtt". Szívmegállás, levegőkapkodás, és felhőtlen boldogság, hogy csak utólag vettem észre a szembejövő tartálykamiont.
Miután ezt túléltük valahogy, Kecskemét, átszállás. Fiatal, fülig mosoly sofőr, gondoltam rég látott 80 év alatti nőt.
Párbeszéd:
- Jó napot, egy diákot szeretnék Berénybe...
- Sziaszia, őő... figyelj csak... gyakran jársz te errefelé?
- Életemben először?
- SZUPER, mert én is.
Az arcomra erőltettem egy kényelmetlen vigyort, és imádkoztam, hogy Jászalsófelsőszentrandom kacskaringós kiskutya faszán nem fogunk elképesztően eltévedni. Ami persze végül sikerült, masszív negyed óra késést okozva, ami nem sok, tekintettel a körülményekre (az időbehozás úgy történt, hogy minősíthetetlen utakon 90-nel döngettünk), de épp elég volt arra, hogy a másik 30 év körüli, tökig tömött csuklósra csak superman üzemben tudjam átvetni magam - Értsd: táska - táska - laptop - Livike - jónapot*levegő*egydiáklesz*levegő*eddigéseddig - jegy - spontán bunyó pár keresztben beszélgető, szatyor-himalája mögé rejtőző mamival- kilégzés - utazás sorrendben történt a felszállás. DE! Sikerült.
Odafent már ment a klasszik vidéki nyanyi-talk, ami abból áll, hogy bélműtét, haspók, gyomorrák... úgyhogy inkább számoltam a teheneket (nem a buszon, a legelőn). A hazaútról csak annyit, hogy Nagykáta és Cegléd között annyira jó az út, hogy hiába küldte fel a bakhátra a sofőr a buszt, még ott is akkora kátyúk voltak, nem szamár tudna belefialni, hanem egy rohadt brontoszaurusz.
Augusztus:
<szégyentelen önreklám>
Ez már elég gyorsan elszáguldott a fejem fölött, nem sok minden történt igazán, levéve, hogy megszabadultam egy fél ujjbegyemtől, de ezt olvashatjátok itt: facebook.com/SitHeponz
</szégyentelen önreklám>ÉS! Majd elfelejtettem, a pirosan kiemelt, linknek látszó objektumok valóban linkek! Kattintsatok rájuk, mert általában bónusz poénnal/műveltséggel jár a mögötte elrejtett apróság.
