... de van.
Beugrott még egy - remélhetőleg utolsó - Szeged-otthon inga utam karácsony előtt, bátorkodtam előre kellemes ünnepeket kívánni, hátha megúszom és nem kell nektek írnom semmi szépet... de ez szavakért kiált.
Buszoztam, aztán karácsonyivásároltam, aztán megint buszoztam. Sejthetitek ez mit jelent.
Odafelé még egészen emberi utam volt, levéve a zúzódásokat, amit a könyökömön találtam mire leszálltam Szegeden. Mind képben vagyunk ilyen alapvető fogalmakkal, mint lengéscsillapító és felfüggesztés. Na. Az első nem volt a buszon akkor sem, amikor felszálltam rá, a második pedig valószínűleg sírva adta meg magát a Soltvadkert - Kiskunmajsa útszakasznak, illetve az azon található rendkívül szolid kátyúknak, amikbe fejjel lefelé bele lehetne borítani a komplett Mátrát. Ennek eredményeképp Livike kék-zöld-lila foltokkal, meglehetősen morcos arccal botorkált le a Mars tér biztonságot jelentő köveire (Haha. Jó vicc.), majd tüzetesen körülnézett, hogy látja-e a sofőr, meggyőződött, hogy nem, és rohadtul megrugdosta a buszt (közben aki tud szájról olvasni a "rohaggyá'meg" szavakat látta a számon). Ne csak nekem fájjon már.
Ez után kötelező ajándékvásárlás. Első állomás: könyvesbolt. Semmi interferencia, levéve, hogy egy, a fülemből ordító Lamb of God - Redneck c. számnak meglehetősen ellentmondó lemezt vásároltam édesapámnak, ami miatt érdeklődően nézett rám a nő, hogy biztos-e vagyok. Lényegesen kedvesebb tekintettel üzentem meg, hogy "fogd már a pénzem és hagyjál békén".
Második állomás: drogéria. Egy barátnőnek parfüm. Azzal elvárásaimmal ellentétben igenis sok gond akadt, köszönhetően egy túlbuzgó idős hölgynek, aki mindig azt a parfümöt akarta megvásárolni, amit én éppen kategorizálni igyekeztem az "ideggáz" és a "lehet magamra fújnám" minőségi skálán. Ennek köszönhetően az eleve viseltes könyökömmel gyakorlatilag egy spontán metál koncert összes agresszióját kellett valahogy kordában tartanom, mivel folyamatosan 10 centis vörös körmök hadonásztak előttem, dohány és pacsuliszag elviselhetetlen keverékében fuldokoltam, és percenként belevágódott egy bundakabátba csavart alkar az arcomba. Türelem Livikém, célegyenesben vagy. Megvettem, de azért még hallgattam, ahogy a pénztáros csaj megdicsér a parfümös pultnál nyújtott rendkívüli helytállásomért. A fentihez hasonlóan kedves pillantással nyugtáztam a bókot.
Harmadik állomás: keleties-vízipipás-ajándékos bolt - os.
Testvérem vízipipa dohányt kap tőlem, amiről az első helyen meg akartak győzni, hogy már az országban sem lehet kapni, csak a hódmezővásárhelyi Tesco ügyfélszolgálatán. HE?!
Adtam a dolognak egy próbát, és bementem abba a boltba, ami az előző helyen található extra készséges hölgy szerint "soha nem is árult", és az ottani eladó a kérdésemre szomorúan csak annyit felelt, hogy "csak jövőre kapunk, most csak ez a tíz fajta van sajnos". A rongyolt idegeimnek jót tett a kellemes csalódás, bár az üzleti fair-play nevében azért egy jó lendületes pofont szívesen levertem volna az előbbi némbernek. Mondjuk egy székkel.
Gyakorlatilag ezzel sikeresen letudtam ezt a számomra meglehetősen kellemetlen küldetést, elrohantam haza a ruháimért, találkoztam egy barátommal, jól kiröhögtük az előző postom főszereplőit, és felszálltam _VOLNA_ a következő buszra. Ami nem jött. 15:05-kor szokott indulni - és mellesleg ugyanaz a busz, amivel reggel mentem. Jegyezzétek meg, én nagyon röhögtem később. 14:55, moderált kis tömegecske gyülemlett fel a megfelelő kocsiállásnál. 15:00 - általános hőbörgés. 15:07 - hangosbemondó: "figyelem, figyelem *krhshkrhshkrrrhksrh* figyelem, figyelem,figyelem...*krrshshrhrhrrrkkrrrsh* ... őőő.... (nyilván profi az illető)...őőő aaaa...őőő 15:05-kor Kiskőrös felé Pápára közlekedő autóbusz előreláthatólag fél óra késéssel indul. Köszönjük a türelmet. *KSHH*. Az emberek egy jó 30%-a helyben feladta a küzdelmet és a fényt megszégyenítő sebességgel távozott. Én elhatároztam, hogy rohadtul kemény leszek, különben is 40-kor megy a következő busz, ha mással nem, majd azzal. Mit ad a jó Isten. Áll be a 40-es, közben hangosbemondó, az eddig megszokott profizmussal bejelenti, hogy "a menetrend szerint 15:05-kor induló autóbuszjárat technikai nehézségek miatt további 20 perc késéssel indul" --> feltételezem TÉNYLEG leszakadt a felfüggesztés. Minden harcművészeti ágban irigyelték volna az ügyességem, ahogy a 10 kilós táskámmal átszambáztam a másik kocsiállásra, Mátrixba illő mozdulatokkal kerültem a döbbent nyugdíjasokat, és az álmosan bagózó egyetemistákat, becsavartam a csomagtartóba a bőröndöm, és előkelő helyen végeztem a buszra átzúduló tömeg élén. Elfoglaltam egy előnyösnek tetsző helyet, ahol aztán egymást váltották a mellettem található ülésen a 150 és 250 kg közti kedves honpolgárok, hogy újabb másfél óra tömör élvezettel fokozzák a napom színvonalát. Olyan érzés volt itthon belépni a házba, mintha egy idegen bolygón jártam volna, ahol csak gyökerek élnek, és csúzlival (büdös, jól telepakolt, hájas emberekkel tömött csúzlival...) lőttek volna vissza egy élhetőbb bolygóra. (a Földhöz nem feltétlen ragaszkodnék - itt inkább a gyökereket tudnám elképzelni amolyan őslakosság jelleggel.)
Ennyi mára - remélhetőleg tényleg ma kellett utoljára írnom nektek az ünnepek előtt, és most nyugodt lelkiismerettel kívánhatok nektek boldog karácsonyt, meg minden szokásos képeslapról vett jókívánságot, és talán nem kell beszámolnom nektek semmi csodáról már idén :).
2011. december 21., szerda
2011. december 19., hétfő
Azt hitted, hogy persze, aztán rájöttél, hogy mégse.
A mai napon két jól elhatárolható, egymástól független, ám külön külön is kellően pusztító hatóerejű problémával kellett szembesülnöm, ami jelenleg kb. 300-as vérnyomás, remegő kezek, és megállíthatatlan káromkodásrohamok formájában (Tourette-szindróma gyanúval simán vihetnének szanatóriumba) tör elő belőlem. Kezdem a kisebb gonddal, amit nemes egyszerűséggel a magyarországi nagyvállalatok jellemző politikájának tudok be - avagy szart és drágán.
Az internetező honpolgárok általános problémája a kapcsolat minőségével, más szóval varázslatos, általános szerződési feltételekben "adatátviteli sebességnek" becézett csodával való állandó harc. Szegedi kis barlangomban az elfogadható kategóriába tartozó szolgáltatást vezettünk be, arra tehát nincs panaszom... ám ez a mobil csoda. Az a hagyján, hogy egy hatalmas, elefántok számára aranyérkúpként alkalmazható, idegesítően villogó kis retket kell belenyomkodni a gépedbe, ami mellesleg egy véletlen ütközés alkalmával kb. 10 N erő hatására is lazán beletörik az USB portba... de az, hogy 1 (egy, I, ein, one, один) megabit/sec sebességet nem ér el egy későesti órán, 2011-ben, amikor egy kb. 40 megás firmware frissítést szeretnél letölteni a nálad is okosabb telefonodhoz... az rohadtul bosszantó. Pláne, ha megtudod az okát. Tudvalevő ugyanis, hogy a színvonalas szolgáltatás része, hogy általad megvásárolt, halálosan legális szoftverek letöltését SEM sorolják a támogatott kategóriába - magyarul egy másfél gigás Windows 7 frissítés instant sávszélesség lefaragást von maga után - ahogyan egy Steamről vásárolt játék letöltése/patchelése/futtatása is. És én így jártam. Gyanútlanul nyitottam meg a Steamet, ahol szembesültem a tragédiával: az oly hűségesen dolgozó kis fehér, villogó trutyi önkényesen letöltötte a Modern Warfare 2 - multiplayer verzióját, ami eddig gond nélkül csücsült a gépemen. Neki új kellett. Mind a 12 giga. A kis dugót most új motívumok - fognyomok - díszítik. Ja, és havi ötezer zörgő magyar Forint ezért. Nem igényel további kommentárt.
A második, számomra drasztikus hajhullást, és váltakozó neurológiai tüneteket okozó eset lényegesen fajsúlyosabb. Szívtam eleget eddig is a számomra legkedvesebb tanszéken élő(sködő?) oktatók miatt, de azt nehezen tolerálom, ha idiótát csinálnak belőlem/-lünk. Közvetlenül nem vagyok érintett a problémában, de jó néhány kolléga torokra kapta a szívószálat. Véleményem szerint ésszerű kérés egy hallgatótól, hogy a félév elején közölt követelményeket ugyan tartsák már be. Egy. Kettő. Ha már változtatnak rajta, és körbe emailezik, közöljék már, hogy milyen szakon. Három. Ha már egy szerencsétlen betéved, hogy ő megkapta, akkor ez most igaz-e, akkor ne nézzék már hülyének, csak mert elszarták. Mert elszarták. Elfelejtettek szólni, hogy a 300 emberből ez a kb. 30 msc-st érinti, nem a kis csóri másod (ill. balszerencsés harmad / balf**z negyed) éveseket. Mindez kiderült ma. Holnap vizsga. A mail tárgya a jegymegajánlás volt. Véleményetek szerint a holnap vizsgázó emberkéknek vajon mekkora százaléka fogja ezek után elfogadhatóan teljesíteni ezt a szerves hulladékot, amit a tanulmányi- és vizsgaszabályzat "orális vizsga" címen emleget? Igen. Itt is az "orális" a lényeg.
Karácsonyra minden egyetemistának szájpecket hozzon a Jézuska.
Lényegesen kellemesebb ünnepeket Nektek.
Az internetező honpolgárok általános problémája a kapcsolat minőségével, más szóval varázslatos, általános szerződési feltételekben "adatátviteli sebességnek" becézett csodával való állandó harc. Szegedi kis barlangomban az elfogadható kategóriába tartozó szolgáltatást vezettünk be, arra tehát nincs panaszom... ám ez a mobil csoda. Az a hagyján, hogy egy hatalmas, elefántok számára aranyérkúpként alkalmazható, idegesítően villogó kis retket kell belenyomkodni a gépedbe, ami mellesleg egy véletlen ütközés alkalmával kb. 10 N erő hatására is lazán beletörik az USB portba... de az, hogy 1 (egy, I, ein, one, один) megabit/sec sebességet nem ér el egy későesti órán, 2011-ben, amikor egy kb. 40 megás firmware frissítést szeretnél letölteni a nálad is okosabb telefonodhoz... az rohadtul bosszantó. Pláne, ha megtudod az okát. Tudvalevő ugyanis, hogy a színvonalas szolgáltatás része, hogy általad megvásárolt, halálosan legális szoftverek letöltését SEM sorolják a támogatott kategóriába - magyarul egy másfél gigás Windows 7 frissítés instant sávszélesség lefaragást von maga után - ahogyan egy Steamről vásárolt játék letöltése/patchelése/futtatása is. És én így jártam. Gyanútlanul nyitottam meg a Steamet, ahol szembesültem a tragédiával: az oly hűségesen dolgozó kis fehér, villogó trutyi önkényesen letöltötte a Modern Warfare 2 - multiplayer verzióját, ami eddig gond nélkül csücsült a gépemen. Neki új kellett. Mind a 12 giga. A kis dugót most új motívumok - fognyomok - díszítik. Ja, és havi ötezer zörgő magyar Forint ezért. Nem igényel további kommentárt.
A második, számomra drasztikus hajhullást, és váltakozó neurológiai tüneteket okozó eset lényegesen fajsúlyosabb. Szívtam eleget eddig is a számomra legkedvesebb tanszéken élő(sködő?) oktatók miatt, de azt nehezen tolerálom, ha idiótát csinálnak belőlem/-lünk. Közvetlenül nem vagyok érintett a problémában, de jó néhány kolléga torokra kapta a szívószálat. Véleményem szerint ésszerű kérés egy hallgatótól, hogy a félév elején közölt követelményeket ugyan tartsák már be. Egy. Kettő. Ha már változtatnak rajta, és körbe emailezik, közöljék már, hogy milyen szakon. Három. Ha már egy szerencsétlen betéved, hogy ő megkapta, akkor ez most igaz-e, akkor ne nézzék már hülyének, csak mert elszarták. Mert elszarták. Elfelejtettek szólni, hogy a 300 emberből ez a kb. 30 msc-st érinti, nem a kis csóri másod (ill. balszerencsés harmad / balf**z negyed) éveseket. Mindez kiderült ma. Holnap vizsga. A mail tárgya a jegymegajánlás volt. Véleményetek szerint a holnap vizsgázó emberkéknek vajon mekkora százaléka fogja ezek után elfogadhatóan teljesíteni ezt a szerves hulladékot, amit a tanulmányi- és vizsgaszabályzat "orális vizsga" címen emleget? Igen. Itt is az "orális" a lényeg.
Karácsonyra minden egyetemistának szájpecket hozzon a Jézuska.
Lényegesen kellemesebb ünnepeket Nektek.
2011. december 13., kedd
Ezért jársz egyetemre
Sokan ismerhetik közületek az érzést, amikor a saját magaddal szemben támasztott elvárásokat egy dolog múlja felül, az pedig a kettes ponthatára.
Ebben a félévben szerencsésen megismerkedtem az érzéssel én is. Sosem voltam nagy stréber, bevallom, annál lustább állatfaj vagyok, minthogy leüljek és egy seggen szó szerint benyaljak egy tonna érthetetlennek tűnő, túlvilági nyelven íródott trágyát (egyszer próbáljátok ki: húzzátok ki feketével a szemeteket, dobjatok magatokra rengeteg fekete ruhát, kapucnit a fejre, és szúrós tekintettel nézzetek valakinek a szemébe, és mormoljatok közben eloszlásfüggvény egyenleteket, rendszertani kategóriákat, vagy enzimneveket, esetleg fizikai állandók, vagy dimenzió nélküli számok képleteit... az illető minimum kétségbeesik, de inkább elmenekül, vagy térden állva könyörög, hogy ne átkozd el..). Balszerencsémre azonban vannak tárgyak, amikhez pedig pont erre lenne szükség, vettem tehát a fáradtságot, két hetet nyomtam az illető tárgyat, amiből gyakorlatilag már a nevem felírásával 60 pontot vesztettem az elérhető 30-ból. Logikus tehát, hogy mennyire kiválóan sikerült. Természetesen nem csak én nyújtottam ilyen varázslatos teljesítményt, hanem a kollégák további 80%-a... ha ez még nem lenne elég, a javítóval tulajdonképpen azt értem el, hogy pirossal körbesatíroztam azt az orbitális nullát, ami az eddigi eredményem képviselte.
Ámde. Nem ez a lényege a mai napnak, nem bizony. Azt sem fogom elmondani, hogy mi lett a történet vége.
A mai nap tanulsága a szerencsétlen barom számára az, hogy vegyél fel rengeteg olyan szabadon választható tárgyat, amit a természettudósok úgy hirdetnek, hogy bölcsészek is felvehetik. (no offense, azok a bölcsészek, akikre barátokként tekintek [páran azért vagytok] ez alól a moderáltan degradáló bejegyzés alól felmentést kapnak. Komolyan.)... mert megkérdezni azt egy VIZSGÁN! (nettó 256 kilobyte értékben kérek ide felkiáltójelet képzelni), hogy a szerencsétlen hülyének, ha megy a hasa, és ki van száradva mit kell adni... (együttérzést, helyet, meg kulcsot a budihoz, tudom) felér egyrészt a röhejjel, másrészt az ötössel - és ezt kettő(2, II) kreditért.
A dologhoz még annyit fűznék hozzá, hogy ugyanazok az emberek intézték ezt a kurzust, akik azzal a 250 emberrel a különböző gasztroenterális problémákat okozó stressz közepette is kiszívatták azt az igen nagy harci, bütykös.... varázspálcát. Persze.
Ebben a félévben szerencsésen megismerkedtem az érzéssel én is. Sosem voltam nagy stréber, bevallom, annál lustább állatfaj vagyok, minthogy leüljek és egy seggen szó szerint benyaljak egy tonna érthetetlennek tűnő, túlvilági nyelven íródott trágyát (egyszer próbáljátok ki: húzzátok ki feketével a szemeteket, dobjatok magatokra rengeteg fekete ruhát, kapucnit a fejre, és szúrós tekintettel nézzetek valakinek a szemébe, és mormoljatok közben eloszlásfüggvény egyenleteket, rendszertani kategóriákat, vagy enzimneveket, esetleg fizikai állandók, vagy dimenzió nélküli számok képleteit... az illető minimum kétségbeesik, de inkább elmenekül, vagy térden állva könyörög, hogy ne átkozd el..). Balszerencsémre azonban vannak tárgyak, amikhez pedig pont erre lenne szükség, vettem tehát a fáradtságot, két hetet nyomtam az illető tárgyat, amiből gyakorlatilag már a nevem felírásával 60 pontot vesztettem az elérhető 30-ból. Logikus tehát, hogy mennyire kiválóan sikerült. Természetesen nem csak én nyújtottam ilyen varázslatos teljesítményt, hanem a kollégák további 80%-a... ha ez még nem lenne elég, a javítóval tulajdonképpen azt értem el, hogy pirossal körbesatíroztam azt az orbitális nullát, ami az eddigi eredményem képviselte.
Ámde. Nem ez a lényege a mai napnak, nem bizony. Azt sem fogom elmondani, hogy mi lett a történet vége.
A mai nap tanulsága a szerencsétlen barom számára az, hogy vegyél fel rengeteg olyan szabadon választható tárgyat, amit a természettudósok úgy hirdetnek, hogy bölcsészek is felvehetik. (no offense, azok a bölcsészek, akikre barátokként tekintek [páran azért vagytok] ez alól a moderáltan degradáló bejegyzés alól felmentést kapnak. Komolyan.)... mert megkérdezni azt egy VIZSGÁN! (nettó 256 kilobyte értékben kérek ide felkiáltójelet képzelni), hogy a szerencsétlen hülyének, ha megy a hasa, és ki van száradva mit kell adni... (együttérzést, helyet, meg kulcsot a budihoz, tudom) felér egyrészt a röhejjel, másrészt az ötössel - és ezt kettő(2, II) kreditért.
A dologhoz még annyit fűznék hozzá, hogy ugyanazok az emberek intézték ezt a kurzust, akik azzal a 250 emberrel a különböző gasztroenterális problémákat okozó stressz közepette is kiszívatták azt az igen nagy harci, bütykös.... varázspálcát. Persze.
2011. december 11., vasárnap
Mert buszozni kell..
Nem gondoltam volna, hogy az intelligens köszöntésem után pár másodperccel már lesz mit megosztanom veletek...
De van.
Feltételezem mindannyian jól ismerjük a tömegközlekedés felülmúlhatatlan gyönyöreit, és hosszas órákig lehetne vitatkozni, hogy mit utálunk a legjobban. Ez a lista nálam végtelenhez konvergál, ám az első helyezett masszívan megelőzhetetlennek bizonyult az elmúlt tíz, aktívan buszozó évemben. Ez pedig... *dobpergés*
A mai napon instant utat tettem haza, kellemes másfél óra vesekőporlasztó minőségű utakon, lengéscsillapítót csak tévéből ismerő buszon, amivel még semmi baj nem lett volna, ha nem kell este, a tömeggel visszafelé is utaznom.
Jegyzeteljetek szorgalmasan, és tanuljátok meg az én káromon: a.) olyan ember mellé, aki alatt sok a szatyor (pláne, ha 5ből 4 tescos..), nem ülünk; b.) olyan ember közelébe, aki feltűnően dagadt, és liheg, a világ összes kincséért sem ülünk.
Ennek baromi egyszerű oka van. A sofőr eleve alaszkai viszonylatokra kalibrálja a fűtést. Ezzel gyakorlatilag permanens szőrteleníti a lábat a fűtőtestekből kisugárzott kb. 500°C-os levegővel, ami miután megfőzte a lábad tovább áramlik, és az említett Tesco szatyrok tartalmát is forráspontig hevíti - amiben gyakran étel van --> irgalmatlan szag lesz. Mert nem akármit küldünk a gyereknek, hanem - esetemben - disznótorost. Sokat. Kolbászt, töltött káposztát leginkább. Durván 20 km szenvedés, ájuldozás után kiürült egy hely és bármilyen ninját megszégyenítő fürgeséggel vetődtem oda.... a 200 kilós kolléga mögé. Aki nem azért szuszogott, mert elfáradt a diszkrétmatek jegyzet lapozásában, hanem mert nem kapott máshogy levegőt... mert valószínűleg indulás előtt benyomott HHHárom HHHagymás HHHamburgert.
Ekkor már inkább sírtam, és a könnyeim mögül szemléltem, ahogy minden más hely betelik, beletemetkeztem egy kis relaxációs zenébe, és olyasmi mantrákat dúdoltam magamban, hogy "a hagyma is illatos... a hagyma is illatos..."
De van.
Feltételezem mindannyian jól ismerjük a tömegközlekedés felülmúlhatatlan gyönyöreit, és hosszas órákig lehetne vitatkozni, hogy mit utálunk a legjobban. Ez a lista nálam végtelenhez konvergál, ám az első helyezett masszívan megelőzhetetlennek bizonyult az elmúlt tíz, aktívan buszozó évemben. Ez pedig... *dobpergés*
A SZAG.
A mai napon instant utat tettem haza, kellemes másfél óra vesekőporlasztó minőségű utakon, lengéscsillapítót csak tévéből ismerő buszon, amivel még semmi baj nem lett volna, ha nem kell este, a tömeggel visszafelé is utaznom.
Jegyzeteljetek szorgalmasan, és tanuljátok meg az én káromon: a.) olyan ember mellé, aki alatt sok a szatyor (pláne, ha 5ből 4 tescos..), nem ülünk; b.) olyan ember közelébe, aki feltűnően dagadt, és liheg, a világ összes kincséért sem ülünk.
Ennek baromi egyszerű oka van. A sofőr eleve alaszkai viszonylatokra kalibrálja a fűtést. Ezzel gyakorlatilag permanens szőrteleníti a lábat a fűtőtestekből kisugárzott kb. 500°C-os levegővel, ami miután megfőzte a lábad tovább áramlik, és az említett Tesco szatyrok tartalmát is forráspontig hevíti - amiben gyakran étel van --> irgalmatlan szag lesz. Mert nem akármit küldünk a gyereknek, hanem - esetemben - disznótorost. Sokat. Kolbászt, töltött káposztát leginkább. Durván 20 km szenvedés, ájuldozás után kiürült egy hely és bármilyen ninját megszégyenítő fürgeséggel vetődtem oda.... a 200 kilós kolléga mögé. Aki nem azért szuszogott, mert elfáradt a diszkrétmatek jegyzet lapozásában, hanem mert nem kapott máshogy levegőt... mert valószínűleg indulás előtt benyomott HHHárom HHHagymás HHHamburgert.
Ekkor már inkább sírtam, és a könnyeim mögül szemléltem, ahogy minden más hely betelik, beletemetkeztem egy kis relaxációs zenébe, és olyasmi mantrákat dúdoltam magamban, hogy "a hagyma is illatos... a hagyma is illatos..."
Ne tudjátok meg, mennyire jó érzés volt, amikor másfél óra után először levegőhöz jutottam.
2011. december 10., szombat
Intro
Kedves mindenki.
*kérem mindenki képzelje el, amint egy humanoid giccses ollóval átvág egy még giccsesebb szalagot.*
Üdvözöllek benneteket Agyfaszpusztán.
L.
*kérem mindenki képzelje el, amint egy humanoid giccses ollóval átvág egy még giccsesebb szalagot.*
Üdvözöllek benneteket Agyfaszpusztán.
L.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)