Reméltem, hogy erre nem lesz szükség...

... de van.
Beugrott még egy - remélhetőleg utolsó - Szeged-otthon inga utam karácsony előtt, bátorkodtam előre kellemes ünnepeket kívánni, hátha megúszom és nem kell nektek írnom semmi szépet... de ez szavakért kiált.
Buszoztam, aztán karácsonyivásároltam, aztán megint buszoztam. Sejthetitek ez mit jelent.

Odafelé még egészen emberi utam volt, levéve a zúzódásokat, amit a könyökömön találtam mire leszálltam Szegeden. Mind képben vagyunk ilyen alapvető fogalmakkal, mint lengéscsillapító és felfüggesztés. Na. Az első nem volt a buszon akkor sem, amikor felszálltam rá, a második pedig valószínűleg sírva adta meg magát a Soltvadkert - Kiskunmajsa útszakasznak, illetve az azon található rendkívül szolid kátyúknak, amikbe fejjel lefelé bele lehetne borítani a komplett Mátrát. Ennek eredményeképp Livike kék-zöld-lila foltokkal, meglehetősen morcos arccal botorkált le a Mars tér biztonságot jelentő köveire (Haha. Jó vicc.), majd tüzetesen körülnézett, hogy látja-e a sofőr, meggyőződött, hogy nem, és rohadtul megrugdosta a buszt (közben aki tud szájról olvasni a "rohaggyá'meg" szavakat látta a számon). Ne csak nekem fájjon már.

Ez után kötelező ajándékvásárlás. Első állomás: könyvesbolt. Semmi interferencia, levéve, hogy egy, a fülemből ordító Lamb of God - Redneck c. számnak meglehetősen ellentmondó lemezt vásároltam édesapámnak, ami miatt érdeklődően nézett rám a nő, hogy biztos-e vagyok. Lényegesen kedvesebb tekintettel üzentem meg, hogy "fogd már a pénzem és hagyjál békén".
Második állomás: drogéria. Egy barátnőnek parfüm. Azzal elvárásaimmal ellentétben igenis sok gond akadt, köszönhetően egy túlbuzgó idős hölgynek, aki mindig azt a parfümöt akarta megvásárolni, amit én éppen kategorizálni igyekeztem az "ideggáz" és a "lehet magamra fújnám" minőségi skálán. Ennek köszönhetően az eleve viseltes könyökömmel gyakorlatilag egy spontán metál koncert összes agresszióját kellett valahogy kordában tartanom, mivel folyamatosan 10 centis vörös körmök hadonásztak előttem, dohány és pacsuliszag elviselhetetlen keverékében fuldokoltam, és percenként belevágódott egy bundakabátba csavart alkar az arcomba. Türelem Livikém, célegyenesben vagy. Megvettem, de azért még hallgattam, ahogy a pénztáros csaj megdicsér a parfümös pultnál nyújtott rendkívüli helytállásomért. A fentihez hasonlóan kedves pillantással nyugtáztam a bókot.
Harmadik állomás: keleties-vízipipás-ajándékos bolt - os.
Testvérem vízipipa dohányt kap tőlem, amiről az első helyen meg akartak győzni, hogy már az országban sem lehet kapni, csak a hódmezővásárhelyi Tesco ügyfélszolgálatán. HE?!
Adtam a dolognak egy próbát, és bementem abba a boltba, ami az előző helyen található extra készséges hölgy szerint "soha nem is árult", és az ottani eladó a kérdésemre szomorúan csak annyit felelt, hogy "csak jövőre kapunk, most csak ez a tíz fajta van sajnos". A rongyolt idegeimnek jót tett a kellemes csalódás, bár az üzleti fair-play nevében azért egy jó lendületes pofont szívesen levertem volna az előbbi némbernek. Mondjuk egy székkel.

Gyakorlatilag ezzel sikeresen letudtam ezt a számomra meglehetősen kellemetlen küldetést, elrohantam haza a ruháimért, találkoztam egy barátommal, jól kiröhögtük az előző postom főszereplőit, és felszálltam _VOLNA_ a következő buszra. Ami nem jött. 15:05-kor szokott indulni - és mellesleg ugyanaz a busz, amivel reggel mentem. Jegyezzétek meg, én nagyon röhögtem később. 14:55, moderált kis tömegecske gyülemlett fel a megfelelő kocsiállásnál. 15:00 - általános hőbörgés. 15:07 - hangosbemondó: "figyelem, figyelem *krhshkrhshkrrrhksrh* figyelem, figyelem,figyelem...*krrshshrhrhrrrkkrrrsh* ... őőő.... (nyilván profi az illető)...őőő aaaa...őőő 15:05-kor Kiskőrös felé Pápára közlekedő autóbusz előreláthatólag fél óra késéssel indul. Köszönjük a türelmet. *KSHH*. Az emberek egy jó 30%-a helyben feladta a küzdelmet és a fényt megszégyenítő sebességgel távozott. Én elhatároztam, hogy rohadtul kemény leszek, különben is 40-kor megy a következő busz, ha mással nem, majd azzal. Mit ad a jó Isten. Áll be a 40-es, közben hangosbemondó, az eddig megszokott profizmussal bejelenti, hogy "a menetrend szerint 15:05-kor induló autóbuszjárat technikai nehézségek miatt további 20 perc késéssel indul" --> feltételezem TÉNYLEG leszakadt a felfüggesztés. Minden harcművészeti ágban irigyelték volna az ügyességem, ahogy a 10 kilós táskámmal átszambáztam a másik kocsiállásra, Mátrixba illő mozdulatokkal kerültem a döbbent nyugdíjasokat, és az álmosan bagózó egyetemistákat, becsavartam a csomagtartóba a bőröndöm, és előkelő helyen végeztem a buszra átzúduló tömeg élén. Elfoglaltam egy előnyösnek tetsző helyet, ahol aztán egymást váltották a mellettem található ülésen a 150 és 250 kg közti kedves honpolgárok, hogy újabb másfél óra tömör élvezettel fokozzák a napom színvonalát. Olyan érzés volt itthon belépni a házba, mintha egy idegen bolygón jártam volna, ahol csak gyökerek élnek, és csúzlival (büdös, jól telepakolt, hájas emberekkel tömött csúzlival...) lőttek volna vissza egy élhetőbb bolygóra. (a Földhöz nem feltétlen ragaszkodnék - itt inkább a gyökereket tudnám elképzelni amolyan őslakosság jelleggel.)

Ennyi mára - remélhetőleg tényleg ma kellett utoljára írnom nektek az ünnepek előtt, és most nyugodt lelkiismerettel kívánhatok nektek boldog karácsonyt, meg minden szokásos képeslapról vett jókívánságot, és talán nem kell beszámolnom nektek semmi csodáról már idén :).