2011. december 13., kedd

Ezért jársz egyetemre

Sokan ismerhetik közületek az érzést, amikor a saját magaddal szemben támasztott elvárásokat egy dolog múlja felül, az pedig a kettes ponthatára.
Ebben a félévben szerencsésen megismerkedtem az érzéssel én is. Sosem voltam nagy stréber, bevallom, annál lustább állatfaj vagyok, minthogy leüljek és egy seggen szó szerint benyaljak egy tonna érthetetlennek tűnő, túlvilági nyelven íródott trágyát (egyszer próbáljátok ki: húzzátok ki feketével a szemeteket, dobjatok magatokra rengeteg fekete ruhát, kapucnit a fejre, és szúrós tekintettel nézzetek valakinek a szemébe, és mormoljatok közben eloszlásfüggvény egyenleteket, rendszertani kategóriákat, vagy enzimneveket, esetleg fizikai állandók, vagy dimenzió nélküli számok képleteit... az illető minimum kétségbeesik, de inkább elmenekül, vagy térden állva könyörög, hogy ne átkozd el..). Balszerencsémre azonban vannak tárgyak, amikhez pedig pont erre lenne szükség, vettem tehát a fáradtságot, két hetet nyomtam az illető tárgyat, amiből gyakorlatilag már a nevem felírásával 60 pontot vesztettem az elérhető 30-ból. Logikus tehát, hogy mennyire kiválóan sikerült. Természetesen nem csak én nyújtottam ilyen varázslatos teljesítményt, hanem a kollégák további 80%-a... ha ez még nem lenne elég, a javítóval tulajdonképpen azt értem el, hogy pirossal körbesatíroztam azt az orbitális nullát, ami az eddigi eredményem képviselte.
Ámde. Nem ez a lényege a mai napnak, nem bizony. Azt sem fogom elmondani, hogy mi lett a történet vége.
A mai nap tanulsága a szerencsétlen barom számára az, hogy vegyél fel rengeteg olyan szabadon választható tárgyat, amit a természettudósok úgy hirdetnek, hogy bölcsészek is felvehetik. (no offense, azok a bölcsészek, akikre barátokként tekintek [páran azért vagytok] ez alól a moderáltan degradáló bejegyzés alól felmentést kapnak. Komolyan.)... mert megkérdezni azt egy VIZSGÁN! (nettó 256 kilobyte értékben kérek ide felkiáltójelet képzelni), hogy a szerencsétlen hülyének, ha megy a hasa, és ki van száradva mit kell adni... (együttérzést, helyet, meg kulcsot a budihoz, tudom) felér egyrészt a röhejjel, másrészt az ötössel - és ezt kettő(2, II) kreditért.

A dologhoz még annyit fűznék hozzá, hogy ugyanazok az emberek intézték ezt a kurzust, akik azzal a 250 emberrel a különböző gasztroenterális problémákat okozó stressz közepette is kiszívatták azt az igen nagy harci, bütykös.... varázspálcát. Persze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése