De van.
Feltételezem mindannyian jól ismerjük a tömegközlekedés felülmúlhatatlan gyönyöreit, és hosszas órákig lehetne vitatkozni, hogy mit utálunk a legjobban. Ez a lista nálam végtelenhez konvergál, ám az első helyezett masszívan megelőzhetetlennek bizonyult az elmúlt tíz, aktívan buszozó évemben. Ez pedig... *dobpergés*
A SZAG.
A mai napon instant utat tettem haza, kellemes másfél óra vesekőporlasztó minőségű utakon, lengéscsillapítót csak tévéből ismerő buszon, amivel még semmi baj nem lett volna, ha nem kell este, a tömeggel visszafelé is utaznom.
Jegyzeteljetek szorgalmasan, és tanuljátok meg az én káromon: a.) olyan ember mellé, aki alatt sok a szatyor (pláne, ha 5ből 4 tescos..), nem ülünk; b.) olyan ember közelébe, aki feltűnően dagadt, és liheg, a világ összes kincséért sem ülünk.
Ennek baromi egyszerű oka van. A sofőr eleve alaszkai viszonylatokra kalibrálja a fűtést. Ezzel gyakorlatilag permanens szőrteleníti a lábat a fűtőtestekből kisugárzott kb. 500°C-os levegővel, ami miután megfőzte a lábad tovább áramlik, és az említett Tesco szatyrok tartalmát is forráspontig hevíti - amiben gyakran étel van --> irgalmatlan szag lesz. Mert nem akármit küldünk a gyereknek, hanem - esetemben - disznótorost. Sokat. Kolbászt, töltött káposztát leginkább. Durván 20 km szenvedés, ájuldozás után kiürült egy hely és bármilyen ninját megszégyenítő fürgeséggel vetődtem oda.... a 200 kilós kolléga mögé. Aki nem azért szuszogott, mert elfáradt a diszkrétmatek jegyzet lapozásában, hanem mert nem kapott máshogy levegőt... mert valószínűleg indulás előtt benyomott HHHárom HHHagymás HHHamburgert.
Ekkor már inkább sírtam, és a könnyeim mögül szemléltem, ahogy minden más hely betelik, beletemetkeztem egy kis relaxációs zenébe, és olyasmi mantrákat dúdoltam magamban, hogy "a hagyma is illatos... a hagyma is illatos..."
Ne tudjátok meg, mennyire jó érzés volt, amikor másfél óra után először levegőhöz jutottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése